Vissza a kommunizmushoz

azaz rég elfelejtett bánásmód...


Tavaly decemberén egy cetlit találtam a 17-es internátus ajtóján:
"Nu mai dam abonamente generale"
Hm... Elég baj az.... nekem pedig muszály lesz venni egyet. Hosszas számolások után tényleg az volt a végkövetkeztetés, hogy nekem akkor is jobban megéri kifizetni a teljes árát, minthogy majd jegyekért baktassak.

Ma, elmegyek ismét az internátushoz:
"Mergeti la caminul 17, noi nu stim nimica, nu spunem nimica"

ok......,

Elérkezek a "caminu 17"-ba, beálok 3-iknak a sorba 2:45-kor, mikor rám mordul a kapusnő:
" Nu fiti nesimtiti, ca oricum nu va mai dam abonamente"
Először azt hittem mással beszélnek, de mikor körbenéztem láttam hogy a kapusnő rámnéz.
"Poftim?" - mondom én megszeppenve, és megnézem az órámat: 2:45, mire bentről kiszól egy másik hang:
"Domnisoara ii ultima! "
.....
5 perc múlva bent állok.
"Buletinul si carnetul!"
Hangtalanul engedelmeskedek.
"Nouaspele."
Tessék?
"Nu, nu, de azi!" - gyorsan kijavítom
Rámnéz: "Nouaspele... !" - mondja még erélyesebben.
Most már értem:
"Nu, nu! Saispele!"
" - Nouaspele !!"
"Nu! Saispele! " - már nehogy ő mondja meg hányassal járok én naponta suliba.
"Stai pe Lidia, deci mergi cu Nouaspele !!"
"Stau pe celalalt capat ! In Soarelui ! Circul cu Saispele! "
Erre megadja magát. Előveszi a 16-os pecsétet és rányomja a bérletre.

Akkor veszem észre hogy még egy hölgy van bent, és nyújtogatja a nyakát, hogy lássa az arcomat. Boldoggá teszem és lejjebb hajolok. Jól megnéz, nézi a személyimet, az ellenőrzőm. Ismét gyanusan rámnéz.
Próbálok egy morcosabb képet vágni mint a személyimben, majd egy mosolygósat, mint az ellenőrzőmben. Hirtelen az ALTEX reklám jutott eszembe.
A gyanú csak marad:
"Cum o cheama pe maica-ta ?"
?????
"Erzsébet"
Belenéz megint a személyimbe, és a gyanú elfoszlik.
Elveszi a pénzt és vissza adja a papírjaim és a bérletet.

A SRI doszáromat asszem könnyebb lesz kivenni.