wedding nightmare vol. I

AKA - ne röhögj másokon mert veled is megtörténik

Mindenki azt kérdi tőllünk, hogy na, izgulunk, félunk, stb.
Nem. Nem izgulunk. Köszönjük.
Halálra nevettem magam azokon a menyasszonyokon akik minden éjjel arról álmodnak hogy mennyire szörnyű menyegzőjük/lagzijuk sikeredett. Stresszelt emberek.

És végülis meg kellett történjen - végre arról álmodtam, hogy itt van a nagy nap.
A tragédiák sorozata akkor kezdődött, amikor rájöttem, hogy nincs csokrom. belestem a templomba, hogy intsek g-nek, hogy hozza ki a kocsiból a csokrom !!(persze g. a pap mellett várt már a szószék előtt). hátra szaladunk, és végülis megkerül a virág. Mostmár kellene beinduljak, és akkor ugrik be, hogy nincsen megbeszélve a keverőssel, hogy milyen éneket rakjon be az indulásnál.(ez onnan jön, hogy ez még tényleg nincsen meg). na de Dávid ügyes, és beindít valami szép zongora játékot, és indulhatnának a gyerekek. ha lenne ki. ugyanis a három unokahúgomból csak az egyik érkezett meg, de nem baj menjen ő be. a virágos kislányom nagyon lelkiismeretes (azaz az anyja), es ő ott van, aranyosan, kis szatén kosárkával a kezében. adok neki egy puszit és beindítom. utána jövök én is. mikor belépek jövök rá a másik tragédiára: nincs cipő a lábamon!!!! (ez nekem visszatérő álmom, hogy mezitláb vagyok és süllyedek el a szégyentől). még jó, hogy a ruhám széles és nem látszik.
Megérkezünk, és elfoglaljuk a helyünket. és akkor bosszantásúl, amikor leülök, kilátszik a lábam (pedig igazából nincs hogy kilátszodjon, kiprobáltam, a hossza pont jó). egy jó ideig azon koncentrálok, hogyan is csípjem meg a lábujjammal a ruhám szélét, hogy takarjam el a mezítelen talpam. (!$#@!%$!%$). és hogy minden "tökéletes" legyen, valami idegen lelkipásztor ül a szószéken, és el kezd egésszen másról beszélni, szinte plusszban vagyunk ott g-vel. miközben idegeskedünk, hogy a pap egészen mellette van az alkalomnak, eszembe jut, hogy hol van megint a csokrom ??? akkor veszem észre, hogy ráültem (!!!!). hátra nyúlok, és kiszedem magam alól: a tulipánok eltüntek (??), csak elsárgult, összenyomkodott száraz kórók és gyöngyvirágok maradtak. szóval teljesen tönkrement a csokrom. de attól lelkiismeretesen tartom a kezemben, és izzadok szégyenemben.
és akkor hirtelen megjelenik P. bácsi, a lelkipásztorunk, mindenki fellélegez, én is, és elkezdjük a menyegzői Istentiszteletet. és felébredek.

szóval mindenki rájöhet hogy mi foglalkoztat. most már álmomban is.
és meg kell még beszéljük:
1. hogy milyen énekre megyek be
2. hogy a negynénémék mikor érkeznek meg temesvárra
3. meg kell nyugodjak, hogy a csokrom gyönyörű lesz, .s nem fogok ráülni (duuuh), és nem fog elfonnyadni 5 perc alatt
4. meg kell tárgyaljuk P. bácsival a részleteket az Istentiszteletről
5. meg kell nézzem hogy a ruhám tényleg elég hosszú
6. a cipőm elveszítéséről nem tehetek, ez visszatérő álom. feltételezem, hogy eszembe fog jutni, hogy huzzam fel. (ha nem más, anyámnak)

és ezek szerint dávidban megbízok(improvizált egy éneket bemenőre), és a sógornőmben is (mármint a virágos kislányom volt az egyetlen aki hűségesen, tökéletesen időzítve megjelent)

huh..
hát remélem nem sok ilyen álmom lesz.
de ha még lesz, leírom, lehet szórakozni rajta.

PS: ma leadtuk a dossziét a polgári esküvőre. Szombaton, 14-én lesz a polgárink, kb 13:10-tol vagy talán később. csütörtökön pontosítok.