"Ceva pentru suflet"

Vasárnap reggel 8:30-kor már heten vártunk a mellék teremben hogy jöjjön ki valaki a vizsgázásból, és menjünk be mi. Ilyenkor nagyon jó beszélgetések alakulnak ki.. tudod, mikor világos előtted, hogy kb 2 óra életed van még, és ki akarod használni arra, hogy őszintén elmondj mindent ami sziveden van. :)
Mi az éltanuló, csupa jó-jegy, ösztöndijas életünk utolsó két-óráját éltük át.
Ilyenkor derül ki hogy lényegében senki sem akarja ezt az egyetemet járni.
Sőt, senki sem akar ebben a szakmában dolgozni.
"Când termin facultatea, doi ani fac ceva pentru suflet... "
Oda jutottunk, mi, akik eladtuk lelkünket a nagy-fizetés reménységének, hogy bevalljuk, hogy teljesen mást akarunk csinálni egy életen át.
Egyesek kozmetika szalont akarnak. Mások web szerkesztést. Mások állatokat akarnak orvosolni.
A mai világban, elébb le kell tölts 4 büntető évet a "pénz kereső" egyetemen, hogy legyen egy papír a zsebedben.
Aztán már úgysem érdekes mit csinálsz. Utána felszabadulsz.
"Sunt inginer, mamă! Sunt economist!"
Utána tanulhatunk meg epilálni. És kutyusokat simogatni.
A hobbiknak élni.

Először 3 évben gondolkozom azon, hogy talán nem akarok mindenképp könyv kukac lenni.
Mert "controlor fiscal" már elég valószínű hogy nem leszek :D